„Fordított világ”
Ne mondd, hogy nem,
Ha a végtelenbe nézel.
Ne mondd, hogy nem,
Ha valami fáj, amit érzel.
Ne mondd, hogy nem,
Ha egyedül állsz a téren.
Ne mondd, hogy nem,
Ha csak magadat látod a képen.
Fordított világban élünk,
Mindennel helyet cserélünk.
Fordított világban élünk,
Amit akarunk, mindent elérünk.
Szállj, repülj vadmadár,
Valahol valaki vár!
Várj, még leüt a vaslapát.
A szíved mit is lát?
Gyerünk, mi lesz már velünk,
Ha végleg el megyünk?
Gyerünk, mi lesz még velünk,
Ha mindig itt leszünk?
Ne mondd, hogy nem,
Ha össze folynak az évek.
Ne mondd, hogy nem,
Ha félve félsz, hogy utolérnek.
Ne mondd, hogy nem,
Ha álmodoztál régen.
Ne mondd, hogy nem,
Ha a vadmadár száll az égen.
Fordított világban élünk,
Mindennel helyet cserélünk.
Fordított világban élünk,
Amit akarunk, mindent elérünk.
Szállj, repülj vadmadár,
Valahol valaki vár!
Várj, még leüt a vaslapát.
A szíved mit is lát?
Gyerünk mi lesz már velünk,
Ha végleg el megyünk?
Gyerünk mi lesz még velünk,
Ha mindig itt leszünk?
Szállj, repülj vadmadár,
Valahol valaki vár!
Várj, még leüt a vaslapát.
A szíved mit is lát?
Gyerünk mi lesz már velünk,
Ha végleg el megyünk?
Gyerünk mi lesz még velünk,
Ha mindig itt leszünk?
Szállj, repülj vadmadár,
Valahol valaki vár!
Várj, még leüt a vaslapát,
A szíved mit is lát?
Gyerünk mi lesz már velünk,
Ha végleg el megyünk?
Gyerünk mi lesz még velünk,
Ha mindig itt leszünk?
Gyerünk mi lesz már velünk,
Ha végleg el megyünk?
Gyerünk mi lesz még velünk,
Ha mindig itt leszünk…
|
“A Csendben jól érzem magam”
Egy négy jegyű szám, nyílik az ajtó.
Koszos lépcsőház, kapubejáró.
A harmadikon, jobbra, nem várnak már.
Egy ócska bérház rozsdás körgangján.
Bemegyek az ajtón! Kimennék a falon át.
Minek maradnék, ha a múlt köszön ma rám?
Nem jön be semmi fény, csak szürke félhomály.
A kopott kisszoba poros ablakán.
A csendben jól érzem magam.
Lassan múlik a pillanat.
A csendben jól érzem magam.
Béke van és megragad.
A csendben jól érzem magam.
Messze száll a gondolat.
A csendben jól érzem magam.
Talán minden így marad.
Bemegyek az ajtón! Kimennék a falon át.
Minek maradnék, ha a múlt köszön ma rám?
Nem jön be semmi fény, csak szürke félhomály.
A kopott kisszoba poros ablakán.
A csendben jól érzem magam.
Lassan múlik a pillanat.
A csendben jól érzem magam.
Béke van és megragad.
A csendben jól érzem magam.
Messze száll a gondolat.
A csendben jól érzem magam.
Talán minden, minden így marad.
|
„Agora”
Évről évre Téged várlak,
Keresnélek, de nem talállak.
A tegnapelőtt szürke szobra
Jelent meg a holnapomban.
Nézz fel a csillagokra!
Nem lehetsz sokáig karomban.
Nézz fel a csillagokra!
Ott leszek ma még…
De ha eljön a nyár.
Mi megyünk tovább…
Nem állunk meg, nem nézünk
Többet vissza már.
De ha eljön a nyár.
Mi megyünk tovább…
A csillagok a földre hulltak,
S nem ragyognak rám.
Bárhol vagyok, Téged látlak,
De tudom többé nem talállak.
Távol vagy már, fent az égben,
Csillagok közt a messzeségben.
Nézz fel a csillagokra!
Nem lehetsz sokáig karomban.
Nézz fel a csillagokra!
Ott leszek ma még…
De ha eljön a nyár.
Mi megyünk tovább…
Nem állunk meg, nem nézünk
Többet vissza már.
De ha eljön a nyár.
Mi megyünk tovább…
A csillagok a földre hulltak,
S nem ragyognak rám.
De ha eljön a nyár.
Mi megyünk tovább…
Nem állunk meg, nem nézünk
Többet vissza már.
De ha eljön a nyár.
Mi megyünk tovább…
A csillagok a földre hulltak,
S nem ragyognak rám.
|
